Felszabadulás a tudat parazitáitól

Fernand Pelloutier: De la révolution par la grève générale, A nagy francia szakszervezet, a CGT Confédération Générale du Travail es kongresszusán egy ismeretlen aktivista, a cipészek szakszervezetéből, bizonyos Raymond Dubéros felállt, és azt javasolta, hogy A CGT reformistái ellenezték az indítványt, maga a konföderáció vezetése is bizonytalankodott, a forradalmi szindikalisták azonban lelkesen támogatták.

Általános sztrájk, forradalom, cipészek, szindikalisták: mi volt ez az egész?

Betűméret:

A közvetlen akció A századfordulón az anarchoszindikalizmus volt a szociáldemokrácia legkomolyabb kihívója, ahogy Georges Sorel fogalmazott, az ortodoxia skolasztikájával szemben a szocializmus új iskolája: az osztályharc, de rögtön a gyakorlatban; az igazi forradalmi erő, a burzsoá társadalom legveszélyesebb ellensége.

A századfordulóra kialakult a szindikalizmus függetlensége a pártoktól később az egységes szocialista párttólamelyeket némi leereszkedéssel is kezeltek, mint alapvetően nem-proletár szervezeteket. A forradalmi szárny szemében ez lassan valódi ideológiává alakult: a közvetlen akció, a munkások által közvetítés nélkül végzett cselekvés ideológiájává, melyet a par excellence munkásszervezet, a munkahelyeken létrejött szakszervezet vezet.

Akciói egy idő után a forradalmi általános sztrájkhoz vezetnek, mely kisajátítja a kisajátítókat, azaz megszünteti a magántulajdont és a kizsákmányolást. Szemben a párttal, amely a politikai hatalom megragadása révén a magántulajdon megszüntetését egy kollektivista-szocialista állam keretei között képzeli el, a szindikalisták az állam hatalmát a munkások közvetlen irányítása alatt lévő szakszervezetekkel kívánták felváltani.

A cselekvő kisebbség – május elseje, Franciaország « Mérce

Hogyan kell kezelni a fergeket action directe a forradalmi szindikalista elképzelések magja: a munkások által közvetlenül vezetett akció az önfelszabadulás útja. Azaz a párt és a szakszervezet, a politika és a gazdasági harc banális szembeállításából két világkép összeütközése lett: az államelvű, autoritárius és az államellenes, libertárius szocializmusé. Nyilvánvalóan a francia hagyományok alapvető szerepet játszottak mindebben jóval inkább, mint az Internacionálé perpatvarai: Proudhon összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint Bakunyin : az államellenes, föderatív, az önigazgatásra épülő politikai kultúra Franciaországban a kezdetek kezdetétől jelentős volt a mindazonáltal domináns etatista tradíció mellett.

Az első világháború előtt az anarchoszindikalizmus, majd a forradalmi szindikalizmus szinte kizárólag francia ügy volt. A francia helyzet specifikuma az a paradoxon, hogy a munkásosztály Franciaországban a forradalmak révén már a XIX. A francia munkások az itt valóban létező forradalmi burzsoáziával szövetségben vívták meg felszabadulás a tudat parazitáitól három ízben is, és közöttmely mélyreható következményekkel járt: a baloldali egység, azaz a szövetség a baloldali értelmiségiekkel és az általuk befolyásolt progresszista kispolgársággal a baloldal alapvető konstruáló tényezőjévé vált.

Ez kétségkívül a kontinensen sokáig példátlan politikai hatalmat adott a munkásosztály kezébe például a német proletariátus valódi politikai integrációja lényegében csak után történt felszabadulás a tudat parazitáitól mindez a szociális marginalizációval járt együtt.

A proletár mint citoyen minden volt, mint termelő: semmi. A munkásosztályt, és tette politikai, hatalmi és kulturális tényezővé, ahhoz pedig, hogy gazdasági, szociális tényezővé váljon, nem pártra, hanem munkásszervezetre volt szükség.

A szindikalizmus ideológiája és gyakorlata tulajdonképpen ezt a hiátust, a proletariátus szociális marginalizációját fordította át erénnyé, azaz a munkások — felszabadulás a tudat parazitáitól, politikusoktól független — autonóm szerveződésének propagálásává. Innen ered az a más országokban oly kevéssé jellemző jelenség, hogy a szakszervezeti mozgalom és a szociáldemokrácia egymástól függetlenül, sőt egymással konkurálva működik A szindikalisták a harcot a munkásosztály saját terepén, a gazdaságban kívánták megvívni, hiszen maga az osztály elsősorban gazdasági osztály, nem politikai: a politika választókkal foglalkozik, a szindikalizmus magával az osztállyal, ott, ahol az osztály tagja az, ami: munkás.

Maga az anarchoszindikalizmus az anarchisták a szakszervezeti mozgalomhoz való csatlakozása révén jött létre: egy gyakorlat nélküli ideológia — az anarchizmus — és egy ideológia nélküli társadalmi szervezet — a születő szakszervezeti mozgalom — találkozásaként. A Kropotkin-féle, kommunista anarchizmus, mivel egy igen optimista társadalmi-gazdasági koncepción alapult, a forradalmi lehetőségeket is optimistán ítélte meg.

Pár igen véres év után, ahol az anarchisták csapásokat adtak és kaptak, lassan nyilvánvalóvá vált: az egyéni terror az általános forradalom lehetetlenségének a beismerését is jelentette. Ezzel a taktikával szemben Kropotkin, Errico Malatesta és Louise Michel röpirata ben hívja fel először az anarchistákat a szakszervezetekbe való belépésre.

Kijött az ENSZ-klímajelentés: Rá sem fogunk ismerni a bolygónkra

Az anarchisták a szakszervezetbe való belépésükkel magukkal hozták a libertárius politikai kultúra elemeit a szakszervezeti mozgalomba, ez igen különlegessé formálta a francia szakszervezeti mozgalmat az anarchoszindikalizmus nagy korszakában nagyjából az es évek elejétől, bő egy évtizedig. Szinte teljesen hiányzott belőlük a kor szociáldemokráciájára — ideértve természetesen a szakszervezeti mozgalmat is — oly jellemző dicsőítése a termelőnek, a munkásnak, sőt magának a munkának is.

Ezek a libertárius népi fickók távolról sem idegenkedtek a lumpenproletariátustól sem: büszkék voltak az osztályukra, de tudták azt is, hogy munkásnak lenni nem kellemes, önmagában nem érték, a cél éppen a munkáslét felszámolása. Ha mindennek a teoretikus alapjai nem is igen voltak nagyon kidolgozottak Victor Griffuelhes, az anarchoszindikalista évek CGT-főtitkára mondta egyszer — talán csak félig komolyan — hogy ő a szocialista teoretikusoknál jobban kedveli Alexandre Dumas-t…de az anarchoszindikalisták magukat nem csak proletárnak és kizsákmányoltnak tekintették, hanem ellenállónak, felszabadulás a tudat parazitáitól törvényen és társadalmon kívülinek is.

Olyan lázadónak, aki pontosan arra mutat rá, hogy a kialakuló ipari társadalom: embertelen szörnyűség; terméke: maga a munkás mint munkás, nem is lehet heroikus alak. Hát igen: az anarchoszindikalisták szemében az egyének lázadnak, nem osztályok.

Fagyasztva a hering, hogy megszabaduljon a parazitáktól

A munkásautonómia kulturális autonómiát is jelentett, azonban ebben a kultúrában még hangsúlyos szerepet játszottak felszabadulás a tudat parazitáitól inkább népi, populaire, mint prolétaire elemek és szinte teljesen hiányzott belőle a későbbi forradalmi szindikalizmusra oly jellemző értelmiségellenesség.

A kor egyik főszereplőjének, Emile Pouget-nak híres lapja, a Le Pére peinard párizsi argóban szórta a populo átkait a burzsoáziára — igen távol volt ez a korabeli Die Neue Zeittól vagy akár Népszavától. Az anarchoszindikalisták nem gondolták, hogy a társadalmat feltétlenül az egyre élesedő osztályharc uralná, ezért a kíméletlen küzdelmük a reformizmussal, a kispolgárrá váló szakszervezeti elvtársakkal vagy éppen egy doktriner teória ártó hatásával.

A munkásosztály történelmi autopraxisa vagy éppen a munkásosztály formálódása és autopoézisa nemigen váltott ki belőlük elégikus eposzokat. Nem is igen használták a szocializmus szót azt a politikai szárny kollektivista, államelvű értelmében értették — és ebben azért olyan nagyon nem tévedtekhanem libertárius társadalomról, kommunizmusról beszéltek.

Jegyzetek 1. A magyar bacillusvadászok. A hazai viszonyok csak újabban alkalmasak arra, hogy a bakteriológia terén fölfedezőket termelhessenek. Egyetemünkön ig orvosi kar nem volt. Az orvostudomány után érdeklődő ifjaink a külföldi egyetemeket keresték fel és akik közülük kiválóak voltak, haza sem tértek többé, mert a pártoskodástól visszhangzó, a török csatákban kimerülő hazai viszonyok a tudománynak nem voltak kedvezőek.

A fentiek adtak az anarchoszindikalizmusnak egy olyan szubverzív karaktert, amely a korabeli szociáldemokráciából jórészt már hiányzott. Az anarchoszindikalizmus az elnyomásnak való közvetlen de szervezett gyakorlatában legalábbis tendált a kormányozhatatlanság felé.

Ennek része volt, hogy az anarchoszindikalizmus valódi társadalomellenes lázadás is volt. Igen, sok tekintetben az anarchoszindikalizmus a minorité agissante a cselekvő kisebbség ügye volt.

Követés Tetszett a cikk? Eltűnik a sarkvidéki jég, óriási mennyiségű szén-dioxid fog a légkörbe szivárogni az olvadó talajból, európai országok kerülnek víz alá, az ivóvizünket is fenyegeti a tengervíz és nem győzzük majd az emléktáblákat állítani a gleccsereknek, ha az emissziót nem szorítjuk vissza radikálisan és azonnal.

Ráadásul a szervezetben az egy szakszervezet — egy szavazat elve uralkodott: ez biztosított többséget a forradalmi szárnynak a régi iparágak cipészek, lakatosok, fodrászok, a luxusipar munkásai stb. És szervezete: a Bourse du Travail A francia szindikalizmus egyediségét, pártoktól való függetlenségét és a bennük érvényesülő libertárius túlsúlyt az úgynevezett Bourse de Travail-ok adták meg. Felszabadulás a tudat parazitáitól ezeknek a munkatőzsdéknek az értelme az volt, hogy összehangolja a munkaerő keresletét és a kínálatát a kevésbé kvalifikált szódaféreg tisztítás esetében is.

A francia Nemzetgyűlés ban elfogadta a törvényt, amely engedélyezte a Bourse du Travail-ok alakítását, itt már nem egyszerűen egy munkaközvetítő irodáról van szó, hanem leginkább egy közösségi házról, amelyet az állam épülettel, pénzzel támogat.

Nyilvánvaló, hogy ez a támogatás nem volt rejtett szándékok nélküli: a cél lényegében az volt, hogy a szakszervezetek mellett amelyeket ben legalizáltak, de már a hatvanas évek közepétől-végétől de facto léteztek létrejöjjön a munkások közösségének egy állami irányítás alatt álló szervezete.

Mint látni fogjuk, felszabadulás a tudat parazitáitól az ellenkezője történt: ez az új szervezeti modell lesz az anarchoszindikalizmus bázisa, és egyben felszabadulás a tudat parazitáitól és az államtól való függetlenségének záloga. A helyi Bourse, éppen azáltal, hogy nem szakmák szerint szerveződik, a proletariátus előtt álló nagyívű problémákkal foglalkozik, a két struktúra kiegészíti egymást: a szakszervezet le syndicat dolga a revindikatív akciók szervezése és koordinálása, míg a Bourse feladata az erkölcsi, gazdasági, forradalmi nevelés.

A Bourse, felszabadulás a tudat parazitáitól hozva egymáshoz a különböző kooperációkat, elősegítve a közöttük kialakuló felszabadulás a tudat parazitáitól, nyilvánvalóvá teszi, hogy a társadalmi élet minden területén, a műhelytől a családi tűzhelyig, ugyanazoktól a gondoktól szenvednek, és ugyanazok az eszközök állnak a rendelkezésre egy elviselhetőbb élet megteremtésére.

Végül ben Saint-Étienne-ben jön létre a francia munkásmozgalom egyediségét jelentő Fédération des Bourses: a számbeli növekedés igen számottevő, ban már 51 Bourse működik, benmíg ban Lényegében, az amúgy is rendkívül decentralizált szervezetben, főképpen a legfontosabbra koncentrált: informálta a tagszervezeteket.

Helminták a termékekben

A kezdeti, anarchoszindikalista CGT a lehető legkevésbé tekintette magát a forradalom, vagy akár a közvetlen munkáscselekvés valamiféle centralizált élcsapatának. Lényegében az autonóm, helyi munkásszervezetek egyeztető, koordináló fóruma volt, nem a forradalom központi bizottsága. Az ortodoxok úgy hitték, hogy az osztálytudat, a kombativitás szintje a szervezettségtől függ, a szindikalisták szerint erről szó sincs: az igazi erő éppen a spontaneitásban, a váratlanságban rejlik.

A következő évek az anarchoszindikalizmus nagy felfutását hozzák magukkal: a szervezetek száma megsokszorozódott, a tagság számottevően megnőtt, felszabadulás a tudat parazitáitól mindennapossá váltak a gyakran véres erőszakba fulladó sztrájkok. A korban a CGT vezetői nem teoretikusok, sem nagy szervezők, súlyos aszcariasis leginkább a sztrájkok vezérei.

A CGT szindikalizmusa forradalmi volt: a valódi emancipációt célozta, azaz a magántulajdon és a kizsákmányolás végét.

Ehhez forradalmi eszköznek az általános sztrájkot látta, a szakszervezetet pedig nem csak harci fegyvernek, hanem a jövendő társadalom alapjának is képzelte el. Az általános sztrájk gondolata nem szindikalista találmány: az angol chartisták egy szárnya használja ilyen értelemben először. Itt a General Strike egy hónapig tartana Sacred Monthmajd egy nagygyűlésen Grand National Holiday új törvényeket hoznának az emberek egyenlősége alapján. Ez az esemény egy félig vallásos jellegű ceremónia, amely mintegy megkoronázná a békés jellegű általános sztrájkot.

A munkásmozgalomba az Internacionálé III.

Az Egyesült Államokban az általános sztrájkot nem forradalmi értelemben használták, hanem bizonyos követelések elérésének eszközeként mint A grève générale általános sztrájk igazából től indul hódító útjára, amikor is két anarchista, Aristide Briand igen, a későbbi miniszterelnök és Fernand Pelloutier megjelenteti De la révolution par la grève générale Az általános sztrájk által megvívott forradalom című röpiratát. Elképzeléseik szerint a kulcságazatok élelmiszeripar, közlekedés stb.

A cél természetesen nem a politikai hatalom megragadása, hanem elpusztítása, az eszköz nem egy romantikus felkelés, hanem az általános sztrájk.

A történet vége Az általános sztrájk fegyverének forgatására a CGT ban tett, mint látni fogjuk: igen halovány kísérletet. Azonban igen komoly gondok adódtak már a szervezés során: egyrészt, egy hosszan tartó sztrájk finanszírozására nem voltak meg a megfelelő anyagi eszközök, másrészt a reformista szakszervezetek korán kifejezték az ellenérzéseiket. A vasutasok például kijelentették, hogy nem vesznek részt benne.

Henri Michaux: Egy barbár Indiában

A CGT ráadásul igencsak elfecsérelte az energiáit a marokkói válság miatt kirobbant antimilitarista kampányban, számos vezető éppen az ez ügyben kapott börtönbüntetését töltötte. A szakszervezet is két egymástól gyökeresen eltérő stratégiát ajánlott: az egyik szerint a munkások folytassák a sztrájkot, míg a hatalom el nem ismeri a 8 órás munkanapot, a másik szerint május 2-ától csak 8 órát dolgozzanak naponta.

Nyilvánvaló volt, hogy a dolognak volt valamiféle mesterséges, szinte naiv, magamutogató jellege: legalábbis nem tűnt túl logikusnak hónapokkal előre bejelenteni, hogy forradalmat készülnek csinálni a szervezetlenség, a naivitás pedig biztosan nem volt a CGT reformista szárnyának ellenére, akik aligha bánták, ha a forradalmiak receptjeiről kiderül, hogy őrültségek. Az anarchoszindikalizmus talán már túl is volt a csúcspontján, mindenesetre az ös orosz forradalom [3]amely lényegében a szindikalisták általános sztrájkjának forgatókönyve szerint zajlott, csak tovább fokozta a feszültséget mindkét oldalon.

Kétségtelen, hogy a hatalom mindent elkövetett a munkások megfélemlítésére: nem csak katonákat küld a nagyvárosokba egyedül Párizsba 50 katonát vezényeltekhanem letartóztatja a szakszervezeti vezetőket is, maga a CGT vezetője is börtönbe került.

Ennek ellenére voltak sztrájkok Párizsban és vidéken is, de a bányászok, a vasutasok, a postások és a tanárok nem mozdultak. A bukás nehezen tagadható volt: és ahogy lenni szokott, amikor a teória itt az általános forradalmi sztrájk gondolata megvalósíthatatlannak bizonyul, akkor kezdődik meg a kanonizációja.

Itt született meg az ún.

• Élet+Stílus: Kijött az ENSZ-klímajelentés: Rá sem fogunk ismerni a bolygónkra | vekerifesztival.hu
• Szalmonellózis, tünetek gyermekeknél Kezelés repülés-petróleum giardiasissal Sok népszerű recept segít, hogy megszabaduljon a tetvektől és a nitsektől, bár nem tartják őket nagyon hatékonynak.
• Parazita hány évszakban
• Jegyzetek | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
• Erdély Miklós: Optimista előadás
• Nem az a meglepő, hogy ennyi tulajdonságra van szüksége a tanítványnak, nem is az, hogy ezeket háromszáz oldalon kell elmagyaráznia, aprólékosan részletezve a szamarat két fülével, a kakast a sarkantyúival
• Gyógyszer a férgek számára a végbélnyílásban
• Parazita a maximális paraziták

A CGT elbátortalanodásához igen erősen hozzájárult a Clémenceau- és a Briand-kormány kemény-kéz politikája a forradalmi szindikalistákkal és a sztrájkolókkal szemben. A hadsereg gyakori bevetése a sztrájkok véres letörésére mindennapossá vált, lényegében nem volt olyan szakszervezeti vezető, aki hosszabb-rövidebb ideig ne ült volna börtönben.

A besúgók, ügynökök, provokátorok beépítése pedig belülről zilálta szét a CGT-t, a bizalmatlanság légkörét terjesztve a konföderáción belül. Az anarchoszindikalizmus valamikor körül ért véget Franciaországban, lassan felváltotta a forradalmi szindikalizmus, amely már alaposan más ügy volt [4].

A poszt-neoavantgárd magatartás jellemzői: Ha jelenünkről, közérzetünkről általános érvényű kijelentéseket akarunk tenni, ismét csak olyan jelenségcsoportot vizsgálhatunk, amely arról a legsűrítettebb, legérzékenyebb reflexiókat nyújtja, tehát a művészetekét.

Előbbi tulajdonképpen többé-kevésbé taktikai választás volt: a libertáriusok, az anarchisták kísérlete, hogy a láthattuk: igen különleges szervezeti kontúrokkal bíró szakszervezeti mozgalom révén tegyenek szert tömegtámogatásra és fekete zászlójuk vörössel háziasításával megüzenjék végre a burzsoá társadalomnak: eljött az utolsó órája.

Ez a kísérlet azért lehetett sikeres, mert támaszkodhatott a francia — főleg Proudhonra, de talán egészen a forradalom sans-culotte-jaira visszamenő — politikai tradíciókra, reprezentációs formákra. Láthatjuk, míg a demokrácia kulcsszava a vélemény a pártok heterogén érdekeket képviselnekaddig a szindikalizmusé az osztály a szakszervezetek homogén érdekekkel rendelkezőket tömörítenek.

Ebben az értelemben a szindikalizmus valóban tagadása a képviselet elvének, amennyiben az felszabadulás a tudat parazitáitól individuumra épül, a szindikalizmus számára minden szakma egy oszthatatlan csoport, melynek tudatos része a szakszervezet. Ahogy az anarchoszindikalizmus esetében Proudhon hatása félreismerhetetlen államellenesség, a minden tekintélynek hadat üzenő libertárius politikai kultúra, a munkásosztály kapacitása az önigazgatásra, Capacité politique des classes ouvrières, Itt a szakszervezet legitimitása nem kvantitatív jellegű: a felszabadulás a tudat parazitáitól egy társadalmi tény terméke, nem egy politikai konstrukció, így a képviselet is szubsztantív természetű, nem egy választás eredménye, hanem közös érdekeken és érzeteken alapul.

Ez egyfajta visszatérést jelent a képviselet esszencialista koncepciójához, ahol a képviselő nem egyszerűen delegált vagy védelmező, hanem a csoport principe vitale-jának a megtestesítője. A forradalmi szindikalizmus a társadalomról való felfogásában sok tekintetben az egyének modern demokráciájánál régebbi megközelítést Ayurveda készítmények parazitákhoz ez a megközelítés nem az egyénekre, hanem a társadalmat alkotó közösségekre, társadalmi testekre épít.

Ebben a felfogásban a társadalom egy organikus egység un assemblage de corps, a társadalmi testületek összességemelynek alkotórészei hasonlatosak a rendekhez: a képviselő szóvivő, helyzetét nem a választási aritmetika határozza meg, hanem maga a társadalmiság, melyet képvisel [5].